Nyitott napló a téren

Jó lenne most egy vadidegennel beszélni aki nem ismer és soha többé nem találkozunk...

Most megint van időm egykicsit vinnyogni:)
Bár be kell vallanom, hogy azért hűlt ki ennyire a kapcsolatom ezzel a bloggal, mert egy kicsit megcsaltam. Pár hétig egy teljesen titkos helyen nyávogtam, aztán meguntam és delete.
Nem ért az a ringyó annyit, hogy elhagyjam érte ezt a blogot:D A hűséges társamatXD
Pedig majdnem ez is delete lett.

Ma sütöttem egy csomót, végre volt egy kis időm jippijé.

Tegnap megint írtam erről a fórumról, most jutott még eszembe annyi, hogy igazából szerintem még mindig egy kívülálló vagyok.
A véleményem sosem szokott számítani, ha elejtek egy két dolgot, amit ha nem én írnék rögtön nyávognának hogy juuuj megg jáááj, így meg nem, senki sem reagál rá.
Pedig az elején annyira ők sem szerették D.-t. Igen volt időm és egy kicsit visszaolvastam:D

Akkora egy balfasz vagyok, hogy írogatok oda. Tényleg nem tudom minek csinálom:D
Mellesleg sosem tolnám el magam egy találkozójukra sem, ezt most eldöntöttem. Úgyis csak méregetnének meg mindenés a kis D. sem érdekel annyira, a nyáladzás meg főleg nem.

Valahogy eszembejutott, hogy milyen régen jártam ezen a blogomon, pedig annyi minden történt velem...
Igazából épp egy nagy delete hullám fogott el, arra gondoltam, törlöm ezt a blogot, de pont akkor láttam meg, hogy írt Yeratel, hát nem volt szívem hozzá:D

Szóval, hogy kielégítsem az erre járó vándorok kíváncsiságát, vegyük sorra mi is történ az elmúlt évszázadban:)

Nagyon actual téma volt a fórum, hát akkor befejezem a történetet:
Aya bizonyára nagy elégtételt érezhet, hogy igaza lett, abban, hogy képtelen vagyok feladni amíg el nem érem a célom. A célom pedig az volt, hogy bekerüljek ide, bár fingom sincs minek, amikor még mindig furának tartom az ott lévő embereket.
Kaméleonkodásból ötösre vizsgáztam, nagyon is jól tudtam mivel nyerhetem el a kegyeket, "bocsánatot" kell kérnem amiért úúúgy bemocskoltam a kedvencüket.
Igazából nem esett nehezemre, mert én nem írtam a lényról semmi rosszat, ők fújták fel a hegyekig a dolgokat, bár ezt sosem ismernék be:)
Gondoltam azért tesztelem a csapatot. Leírtam a valós okot, hogy miért úgy írtam azt amit, illetve beletettem a nyáladzós, jaj úgy sajnálom, meg D. olyan szép című részt, és nem kell messzire menni a válaszért, hogy mire figyeltek fel, hát persze, hogy az ömlengésre.
Vigyázva vetem meg a lábam, érdekes egy hely, szerintem csak a kihívás miatt akartam oda bekerülni, egyébként tökmindegy.
De nyertem:D
Éljen, a győztes hadvezér:DDD

Ja és ezt nem az álnéven csináltam hanem az eredetivel amivel a legelső hszem volt.

Más:

Ez a szuperebb dolog.
Az ötvösnéni rávett, hogy nevezzek be egy kézműves pályázatra az első saját ruhámmal, és képzeljétek bekerültem:)))
Igazi pozitív visszajelzés a jövőm felé:)

Megint más:

Voltam nyári nyakorlaton, nagyon jó volt, a néni akinél tanultam, nagyon jófej volt, és rengeteget segített és tanultam nála, olyan megtisztelő volt.
Sokszor féltem attól, hogy lenézek mindenkit, nem volt példaképem, akitől alázattal tanulnék, de végre megtaláltam ezt Magdi néni személyében.
Annak ellenére, hogy régóta van a szakmában, egyáltalán nem olyan mint a többi szabó, aki 3 lépcsfokkal feljebbről beszél, holott azt sem tudja mi az a kanál kapocs.
Azt szerettem Magdi néniben a legjobban, hogy örömmel tanított, nem titkolt semmi szakmai dolgot, minden kérdésemre válaszolt és nem adta a mindent tudokot. Jó volt, hogy tanított, és jó volt, hogy én is mondhattam neki új dolgokat a fűző és a korhű ruhákkal kapcsolatban:)

Sokáig C.re néztem fel, mert szép volt a koronázási ruha amit csinált, de amikor megtaláltam a sajátjának titulált szabásmintát, egy könyvben, hát csalódtam benne:D Ő is csak egy a sok közül, nem tud semmi extrát.
Bár a mintát nem teljesen ő csinálta de tök mindegy, felvágnak olyannal, ami nem az övék.
Nem utolsósorban az a ruha sem tökéletes, rossz az abroncs és a szoknya, Hofburgban fényévekkel szebbet csináltak.
A csillagos ruhája egy rémálom, elhatároztam, hogy azt én is megcsinálom jövő nyáron, már meg is találtam hozzá a tökéletes flittert.
 
Megmutatom én nekik, hogyan kell varrni lélekkel és szenvedéllyel és nem utolsó sorban normális abronccsalXD

Na jó, nincs ekkora egóm, igazából örülök, hogy ő ilyenm mert így még tudok valami újat mutatni...

Van egy titkos célom:)
3 év múlva szeretnék egy saját kiállítást rendezni, festmények alapján varrt ruhákból, olyan jó lenne, 6-7 ruhát terveztem, de gecidrágák ezek a cuccok, remélem lesz rá elég pénzem:)

Megint más:

Szombaton megyek a váci jelmezversenyre, olyan szupi lenne helyezést elérni, lenne még egy referenciám:)
Az ötvösnénitől kölcsönkaptam egy komplett ékszerszettet, olyan gyönyörű, minden megvan a ruhához, csak a nyamvadt kesztyűm nincs meg. Kesztyűt szar dolog varrni.

Azt hiszem egyelőre ennyi jut eszembe, meg van a követkevő 3 heti olvasmány, remélem minderől írtam.


Ja nem, a derekamról... 75-6ra fogytam, Ayával reggel járunk futni, meg elkezdtünk hastáncot tanulni, közben megvarrtam a saját fűzőm, amivel akár 62re is be tudom szorítani a belemet, kicsit fáj, nem is bírom sokáig, de az a 10 perc amíg csodálhatom az inimini derekam, hát az örökkétatóbódottág:D

Befejeztem a fóromos pályafutásom...
Meguntam a dolgot. Először azt gondoltam, hogy az lesz majd mint M.-nél (ő volt aki ruhát akart tőlem). Beszélgetünk, aztán amikor kiderült, hogy én vagyok a fórumon kiutált lány akkor majd másképp néz rám, mert megismeri ezt az énemet is.
Azt hittem így lesz ez majd a fórumon is, hiszen egy valakit "sikerült meggyőznöm".
De tévedtem. M. véleménye korántsem változott, hiszen képes volt csak emiatt valaki mással készítettni a ruháját. Ami amúgy nem lett rosz, bár nem is lett olyan szép mintha én csináltam volna:) Na jó, ez most nem biztos, hogy így van, csak eléggé elvakítanak az érzelmek.
Kicsit megfájdult a szívem, hogy ha akkor nem írok ki kétértelmű dolgot, akkor én is jelen lehettem volna a találkozón, de így sohasem mehetek el.
Rossz, hogy hazudtam nekik, még ha nem is olyan durván, de nekem ez így nem megy.
Megdicsérem a képeiket és á dieu, soha többé nem írok a fórumra...
Olyan jó lenne most színt vallani, de tuti, hogy csak még jobban utálnának, úgyhogy még időben abbahagyom ezt az egész mocskos játékot.

Hát, talán nem kéne ezt csinálni... egy ideje visszamentem a fórumra, álnévvel. Persze eddig nem volt nehéz, csak magamat adtam, azokat a dolgokat amik lebuktathatnának nem hoztam szóba és szerencsére nem is kérdeztek semmi kompromittálót.
Aztán jött egy projekt. Meg akarok varrni egy ruhát, de nekem sajna elég vacak képem van róla, gondoltam a segítségüket kérem. Az egyik lány küldene is képet, csak adjam meg az emailom. Amit nem lehet, mert egyszer már látták a rendes nevem, szóval innentől bukta lenne... Hát kitaláltam egy másik nevet...
Nem tudom, lehet hülyeség volt ez az egész, előbb utóbb úgyis belebukok. De mindegy is, hiszen csak netről ismerem őket, fórumtalira ugye sosem mehetek el:)

Igazi kis kalamajka ez az egész...

Hű, de régen írtam ide, pedig lett volna miről.
Rengeteg mindent kell elmesélnem.

Először is, a szüleimtől kapott pénzből vettem egy szegőgépet, ami igazán teljessé tette a műhelyet. Sokkal jobban és többet tudok varrni, szinte az összes időm rámegy erre. Mert hiszen ott vannak a pénzért elválallt munkák, amiből egy átalakítást már befejeztem. A lány elképesztően elégedett volt, pedig féltem, hogy nem elég jó amit csináltam, de szerencsére én tévedtem. Olyan jó volt látni az arcán, az igen pont ezt akartam érzést, teljesen odavoltam a boldogságtól:)
Igen, a szabás-varrás az én szakmám, ez már biztos:) Ha vannak égben kötettet házasságok, akkor van égben köttetett szakma is, és akkor a szabászat az én "párom". (Persze csak Peti után, ő az én igazi szerelmem:)))

Ha már varrás, akkor azt is mindenképpen el kell mondanom, hogy az utóbbi időben rengeteget fejlődtem, tök jó látni, hogy a munkáim egyre szebbek és minőségibbek lesznek.

Peti kedves csinált nekem weboldalt, a design és a szöveg része persze az enyém, de ő önti ezt látható formába is, ami annyira rendes tőle, hihetetlen mennyit köszönhetek neki:)

Aztán jól megy a M.T .nevezetű rendezvényem is, illetve rendezvényünk, Ayával csináljuk közösen, csak írhatna sokatsokat a blogba:P ;))) Találkoztunk a Steampunkosokkal is, ami nagyon jól sikerült, és olyan jó volt, hogy Aya eljött rá, így már végleg kitörlődött a fejemből a múltkori elfelejtettem dolog.
Olyan szuper, ha pár éven belül befutunk, akkor tudunk rendezni bált is, ami annnnnyira klassz lesz:)))

Azt hiszem hirtelenjében ennyi jut eszembe, jaj hopp, valami kimaradt!

Lássatok csodát a derekam 73 centire fogyott, ami már nagyon közel van a célhoz:)
Persze lehet az is közre játszott, hogy mostanában a rettenetes hátfájásom miatt mindig hordom a fűzőm, és módosulnak a bordáim, de kit érdekel, lényeg, hogy végre sikerült hinnem abban, hogy vékony vagyok:)))

Hihi:)

Én aztán tudom a tutit:)
Fél évig nem írok semmit a blogomba, mindenki elfelejti nézni, és most wheehehehee, nyomhatom a hülyeségeimet korlátok nélkül:)

Most épp arra gondolok, hogy még is csak jó lenne találkozni azzal a vörös fiúval, klassz lenne, ha lenne egy ilyen barát barátom aki szeret beöltözni, ha már Petit nem lehet ilyesmire rávenni.
Kár, hogy Angleman ki van lőve, úgy tűnik rájött ki is vagyok:D Igazából én is csak a naplómból emlékszem a hülyeségre amit csináltam anno:D
Küldtem neki szép idézeteket, a szerelemről és az egyediségről, de nem a szokásos nyálas dolgokat, hanem rendes költők verseiből. Jó sokat szenvedtem velük:D Persze nem írtam alá őket, ő meg nem válaszolt, de szerintem leesett neki a tantusz... Az őrült lány ismét megtalálta:D

Szóval szeretnék egy beöltözős barát-barátot, aki kísérget, mert ha megyek bálba nincs senki Ayán kívül aki jönne velem:(

Úgy látszik oda a tinikori álom, hogy az Angolpasival legyen egy beöltözött fotóm, de nem bánom, hogy így történt.
Lehet csalódnék benne, mert eléggé idealizáltam magamban a személyiségét az évek folyamán, és közben lehet rájött, hogy anno én küldtem neki szép idézeteket sms-ben és még mindig azt hiszi, hogy belé vagyok esve:D
Szerintem én akkor is és most is, csak a stílusába és a ruháiba voltam "szerelmes".

Megint elfelejtettem leírni mit kajáltam...

A hétvégére emlékszem, mivel lent voltam Szegeden, ezért ettem finomságokat, sütit rántott husit meg ilyeneket és olyan jó, mert fogytam!
Igaz, csak fél centit, de nekem ez is öröm:)
Reggel 74 centi voltam, napközben 76:)))

Miközben eszem arra gondolok, hogy bármit megehetek, mert én mindentől csak fogyok.
Jippijé, kezdem úgy tényleg igazán elhinni, hogy karcsú vagyok:))))

Az álmom nem hagyott nyugodni. Olyan ismerős volt az a vörös hajú férfi...
És aztán eszembe jutott a L'homme de Angle, vagy ahogyan magunk között hívtuk, Milord.

Ő volt az a fiú, aki rettenetesen nagy hatással volt rám. Általa szerettem bele a régi világba. Csodálatos zsaketteket hordott, elképesztő stílusa volt, finom és elegáns, mint egy igazi Lord.

Mindennek 5 éve, néha eszembe jutott, néha keresgéltem utána a neten, de semmit sem találtam.

Anno úgy éreztem szeretem, bár én nem tudom megítélni mi volt az a fura rajongás amit iránta éreztem.

Szóval álmodtam, olyan üzenet érzete volt az egésznek, ezért rákerestem a neten, és alig ismertem meg. Angleman, már rég elveszett, egy nagyon más és furcsa férfit láttam, de a szeme a régi volt.
Csodálatos érzés volt így rátalálni, írtam is neki, hogy megbizonyosodjak a dologról és válaszolt is.
Tényleg ő, érdekesnek találta, hogy emlékszem rá. Nem kell rá emlékeznem, mert sosem feledtem el:)

Megkérdeztem van-e kedve eljönni a kosztümös találkozóra. Olyan jó lenne, ha eljönne!
Azt hiszem egy régi tiniálmom válna valóra vele:)